Férfivélemény: A segítségem kell, vagy csak veszekedni akarsz?

Amikor férfiként értetlenül, zavarodott tekintettel állsz a párod előtt és akár hangosan, akár magadban teszed fel a kérdést: most mégis mi rosszat csináltam? Hiszen csak segíteni akartam. Ezt a szeszélyes állapotot persze kiválthatja millió dolog, - a hormonoktól a stresszig -, egy azonban biztos: a „puska" mindkét végén rossz érzés állni.

Valljuk be, nem kevés türelemre és odafigyelésre van szükség akkor, amikor a párunkat ilyen, már-már robbanásközeli állapotban kell támogatni, amikor egy problémára lehetetlen komfortos megoldást találni. Az ember fia ilyenkor a legtöbb gondot a logikusnak tűnő úton igyekszik megközelíteni. Ha tehát megvan a probléma forrása, kikövetkeztetjük, mi a megoldás, és a lehető legrövidebb úton igyekszünk eljutni oda, hogy aztán gondolni se kelljen többet a kényes helyzetre, mi megoldottuk a feladatot, innentől minden szép és jó

Ez persze csak addig tűnik működőképesnek, ameddig rá nem jövünk arra, hogy igazából szó sincs arról, hogy a „hasfájást" az adott kellemetlenség okozta volna. Az mindössze egy bűnbak, egy szelep, amin keresztül ventilálni lehet, amit hangos szavakkal szidalmazhat az ember azért, hogy levezesse a benne felgyülemlett feszültséget. Legyen a kiváltó ok akár egy rosszul sikerült nap, akár egy átgondolatlan és sértőnek vélt félmondat, vagy valami teljesen triviális, mint egy véletlenül eltört bögre.

A férfi ilyenkor persze kétségbeesik, hiszen, ha nincs konkrét megoldásra váró probléma, akkor a fejvakaráson és az imádságon kívül nem sok alternatív megoldás jut eszünkbe. Néhány lehetséges út azért marad. Mondjuk szóvá teszed, hogy mégis mit kell mindenen problémázni, amitől persze maga a patás ördög válik belőled, egy érzéketlen bunkó, aki soha, semmi jót nem tett és még a pandák is miatta váltak veszélyeztetett fajjá. Esetleg csendben meghúzod magad, amitől persze zavaró tényezővé válsz te is, hiszen mit sunnyogsz, és amúgy is, mégis mi jár a fejedben, biztos csupa sértő dolgot gondolsz most. Vagy a végső megoldás: menekülőre fogod és elsétálsz, amíg még nem vágtad el magad alatt teljesen a fát, s kivárod, hogy csillapodjanak a kedélyek.

Válassz bármilyen megoldást is – kivéve talán a szóvátételt, az sosem jó ötlet, de persze próba szerencse –, a legfontosabb tényező végül mindig ugyanaz marad: türelmesnek kell maradni. Férfiként azért, mert el kell fogadni, hogy igenis vannak olyan helyzetek, ahol minden kényelmetlen és zavaró. Nőként pedig azért, mert higgyétek el, mi csak jót akarunk és ezt többnyire ti is nagyon jól tudjátok, még akkor is, ha pillanatnyilag úgy érzitek, hogy csak rontunk a helyzeten.

Forrás: she.hu